Kedves Vendégeink, tanáraink, diáktársaim!

Egy éve még mi köszöntünk el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittük, hogy milyen hamar eljön az a perc, amikor nekünk is búcsút kell mondanunk.

Nyolc évvel ezelőtt megszeppenve léptük át az iskola kapuját, fogtuk meg a tanító nénik kezét, és kíváncsian vártuk első szavaikat. Piroska néni féltő szeretettel vezetett be bennünket az írás, olvasás, számolás rejtelmeibe.

Később, a felső tagozaton tanáraink nagy-nagy türelemmel és megértéssel fáradoztak azon, hogy ismereteink egyre gazdagabbá, sokoldalúbbá váljanak, amit ezúton is köszönünk.

Időközben összekovácsolódtunk, jó közösség alakult ki, számos közös élménnyel gazdagodtunk. Sok versenyen indultunk, szép eredményeket elérve. Néhányan a versenyek helyett az igazgatói irodában is látogatást tettek, Judit néninek nem kis fejtörést okozva ezzel. Hibáinkból azonban tanultunk és előre tekintünk.

Köszönjük a vezetőségnek, a szervezőknek, a hetedikeseknek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a szép ünnepséget.

Köszönjük a szüleinknek, hogy mindig mellettünk álltak.

Nekünk most már menni, indulni kell, de előtte Juhász Gyula szavaival búcsúzom:

„Lehet, hogy gyenge még a hangunk,
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, a jót akarjuk
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van…”

Ezúton szeretnénk külön köszönetet mondani a vezetőségnek. Köszönjük Katika néni, Mártika néni és Attila bácsi áldozatos munkáját. Katika néninek kívánunk a továbbiakra jó egészséget és jó pihenést a nyugdíjas évekhez.