Kedves búcsúzó Nyolcadikosok!

Hihetetlen, de egyben örömteli is, hogy itt lehetünk, egy folyamat lezárásaként. Újabb év illetve újabb 8 év telt el. Búcsúzó nyolcadikosként vagytok itt az iskolában, ma utoljára. Ez a nap különleges – minden tekintetben. Egy nehéz, de egyben boldog időszak lezárása is. Az elmúlt nyolc év igaz barátokkal ajándékozott meg titeket, ahogy kiváló eredményekkel és sok tudással is. Ti már kiválasztottátok az utatokat, amelynek a bejárásához a Dózsában töltött évek szolgálnak majd alapul. Itt tanultatok meg tanulni, barátoknak lenni, a fiatalabbaknak segíteni – és a legfontosabb – összetartani.

Reméljük, hogy ezek a kötelékek addig fognak tartani, amíg világ a világ. De egy biztos: a Dózsa kapui mindig nyitva állnak előttetek. Búcsúzunk Tőletek. Kívánunk Nektek szép nyarat; kívánjuk, hogy érezzétek jól magatokat új iskolátokban, és legyetek ott is sikeresek és boldogok.

Kántor B. Péter versével köszönök el a hetedikesek, illetve a dózsások nevében:

Tárd ki szíved!

A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!