Szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket!

Lakihegyiné Bakró Mónika vagyok, 26 évvel ezelőtt kezdtem pályafutásom a Dózsa Iskolában. Szeretek itt dolgozni, második otthonomnak tekintem. Fontos számomra, hogy sok jó és segítőkész kollégával dolgozhatok együtt. Úgy gondolom, a jó munkahely megválasztása egy felnőtt számára ugyanolyan fontos, mint a gyerekek számára egy jó iskolaválasztás.

Három gyermekem van, mindhárman idejártak a Dózsába. Én is háromszor átéltem az iskolakezdés izgalmát, és akkor bennem is felmerültek kérdések ezzel kapcsolatban. Ezekből a gondolataimból szeretnék Önöknek most átadni néhányat.

Minden gyermek életében elérkezik a nagy pillanat, amikor első osztályos lesz. A kicsik, akik idén szeptemberben lépik át először az iskola küszöbét, tele vannak izgatott várakozással. Talán náluk csak Önök, kedves szülők az izgatottabbak.

Bizonyára felmerültek már azok a kérdések, hogy: Hogy fogja magát érezni a gyermekem az iskolában? Vajon könnyen megy majd neki a tanulás? Végig bír-e majd ülni 45 percet?

Az iskolába kerülés a legtöbb gyerek számára nem okoz problémát: az óvoda és a család általában előkészíti a gyermeket az új életmódra. Az iskolakezdés az iskolaérett gyerekeknek is nagy változást jelent (akár az egész családnak), így az addig fáradhatatlannak gondolt csemetéjük a sok új élménytől, az új követelményektől, a „megfelelni akarástól”, már a tanítás első heteiben alaposan elfárad. Ennek jele lehet, hogy nehezen ébred reggelente, egyre figyelmetlenebb, feszültebb, esetleg éjszaka többször felébred, este csak hosszú idő után tud elaludni. Vegyük figyelembe, hogy a hat-, hétévesek napi alvásszükséglete legalább 10 óra.

Mikor tekinthető egy gyerek iskolaérettnek? Akkor, ha az új szerepre testileg-lelkileg felkészült. Testileg akkor, ha elérte a megfelelő testi fejlettséget, jó a fizikai erőnléte, ami az iskolatáska cipelése és az egyhelyben ülés miatt fontos, ha egyértelműen felismerhető nála a jobb illetve balkezesség. Ebben az időben kerül sor a fogváltásra, illetve az első alakváltozásra, miután az óvodáskori testarányok eltolódnak, a gyermek nyúlánkabb lesz. A kéz is jelentős fejlődésen megy át, amely lehetővé teszi az írás elsajátítását.

Lelkileg felkészült, ha örömmel várja az iskolát, elvégzi és nem hagyja félben  a rábízott feladatokat, tevékenységeket, és képes tartósan lekötni magát rajzolással, színezéssel.  A társas kapcsolatokban is változás következik be, a gyerek egyre inkább a család kötelékéből elszakadva a vele egykorú társaival teremt mélyebb kapcsolatot.

Az értelmi, érzelmi tényezők közül szükséges a logikus gondolkodás, a kitartó figyelem, a megfigyelőképesség, az analizáló-szintetizáló képesség, kíváncsiság, tudásvágy, kötelességtudat megfelelő foka. Szükséges, például, hogy a gyermeknek legyen számfogalma a kisebb számok között, jól használja a több-kevesebb, kisebb-nagyobb fogalmát, képes legyen magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni, ne okozzon problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása. Erre jól felkészítik őket az óvodában. Ez az érettség egyébként minden gyermeknél más- és más időpontban következik be, éppúgy, mint a járás és beszédkészség.

Könnyebben boldogulnak az iskolában azok a gyerekek, akik majd aktívan kiveszik a részüket az órai munkából. Ennek feltétele a beszéd. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők sokat beszélgessenek a gyerekükkel. Nézegessenek közösen könyveket,  így megtanulja a gyermek a gondolatait formába önteni. Mindennap teremtsünk alkalmat arra, hogy nyugodt körülmények között elmesélhesse az iskolában történteket, mindazt, ami a szívét nyomja. Biztassuk, dicsérjük, növeljük az önértékelését, az önbizalmát, oldjuk a szorongásait, ne ítéljünk róla pusztán az iskolai érdemjegyei alapján.

Jó, ha a szülő tisztában van gyermeke képességeivel! Ne legyenek túlzott elvárásaink a gyerekkel kapcsolatban, mert ez szorongáshoz vezethet. El kell fogadni, ha valamilyen területen nem teljesít olyan jól, lehet, hogy másban épp ő a legügyesebb. Nagyon fontos, hogy érezze: történjen bármi, a családtagjai mindig mellette állnak, és akkor is szeretik, ha például nem tud olyan szépen írni, vagy nehezebben megy neki a számolás, vagy kevesebb piros pontot kap. Ha a családtagjai is elfogadják őket olyannak, amilyenek, akkor sok szorongástól, félelemtől kímélik meg őket.

Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom a tanító néni segítő, nevelő szerepét, hiszen gyerekeket tanítunk, nem tantárgyakat. Célom, hogy a gyerekek könnyen beilleszkedjenek a számukra új környezetbe, saját képességeiknek megfelelően fejlődjenek, szívesen tanuljanak, szeressék az iskolát. Mindezt egyéni példamutatással, következetes szigorral, de szeretetteljes légkörrel teszem.

Az iskolakezdés a szülőknek sem könnyű, szülői felelősségük ezzel egy új területtel bővül. Az a cél vezérelje Önöket, hogy a lehető legkedvezőbb döntést hozzák meg gyermekük számára. Remélem, ehhez tudtam egy kis segítséget nyújtani. Kívánok Önöknek sok türelmet, kitartást és örömteli iskolakezdést!

Kiskunfélegyháza, 2020. 04. 02.

Lakihegyiné Bakró Mónika