Manapság alig tudunk olyan dolgot mondani, aminek ne lenne világnapja. A zenét már 41 éve ünnepli az emberiség.
„Világnap ide vagy oda, zenét belső ösztönzésre hallgatunk – mondta Leiz-Vidéki Anett néni, iskolai ünnepségünk szervezője. – Valójában a zenének nincs szüksége világnapra, hiszen mindig velünk van. Aki hallgatja, két dolgot tehet: vagy elfogadja és megérti, mert megérinti a hangulata, vagy elmegy mellette.”
Október 1-jén, a zene világnapján, akár aktív művelői, akár passzív élvezői vagyunk ennek az adománynak, elsősorban azokra figyelünk, akik énekelnek, muzsikálnak. Ám most éppen hangszeren zenélő diáktársaink kértek bennünket arra, hogy mellettük mi is legyünk aktív résztvevői a zene ünnepének.
Hogy mit is értettek ezen? Anett néni elmondta: énekeljünk együtt az ismerős dallamokat megszólaltató hangszerekkel!
A következő percekben erre Leiz Luca klarinétjátéka adott alkalmat. A folytatásban Ambrus Attilát és Ambrus Tímeát hallhattuk hegedűn, majd Csendes Anna szép fuvolajátékában gyönyörködhettünk. Végül gyermekdalok következtek vadászkürtön Dinnyés Csenge előadásában, így ismét lehetőséget kaptunk az együtténeklésre.
Anett néni híres zeneszerzőnk, Kodály Zoltán egyik gondolatával zárta a műsort:
„ A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”

a Chipegető szerkesztősége

DSC00311DSC00372DSC00386